Ismét tanúbizonyságot nyert azon tételem, nem szabad emberek közé mennem.
Legújabb megbotránkozásom az emberi igénytelenség felett friss élmény, amint hazaértem, leültem, hogy begépelhessem sokkhatásomat. Történt ugyanis, hogy sétálok hazafele az uszodával szemközti hipermarket oldalában, előttem egy babakocsis fiatal pár, egyik szülő sem volt 20 évnél több. Az anya pár lépés után olyan figurát vett fel séta közben, melyet külső szemlélőként bugyiigazításnak véltem. Még pár lépéssel később már kézzel segít, a fenékrésznél és a combnál is be-benyúlva. A vasúti átjárónál azonban már két kézzel szorított a combjára, majd egy laza mozdulattal kivette a VÉRES BETÉTET. Mellmagasságba felemelve megnézte a betétet, majd eldobta a sínek közé.
Csak ennyi lett volna, hozzáfűzném, nem kisebbségi elkövetővel állunk szembe, megelőzendő a prekoncepciókat.
