A már egyszer, nem is oly régen megidézett Hoffmann Rózsa államtitkár asszony beszédével megnyitotta az I. Nemzeti Tanévet. A NEMZET nagy megkönnyebbülésére, hiszen gyermekeik (magam gyermektelen lévén nem ragozhaték másként) 8 keserű, magyartalan, nemzetietlen, hovatovább hazaáruló 8 tanévkezdet és tanévzárás után végre fellélegezhetnek. A közoktatásban megindult a reform, egyelőre kis lépéssel, nemzeti tanévet köszöntve.
A probléma az, hogy az előző 8 évben is tanultak a diákok, akkor most mindenki újra elsős? Az új, az egyetlen Nemzeti Tanév előtti korszak számít? Vagy szintfelmérő vizsgát kell tenniük a gyermekeknek? A HVG fotósorozata jól mutatta, vannak már a gyerekek közt is olyanok, akik remek kritikai érzékkel rendelkeznek. Igaz ugyan, hogy a kép nem elhanyagolható mértékben az új tanév utálatának is szól, de azért társítanám hozzá a kritikai élt is.
Várom majd, hogy az első tanév vajon hoz-e érdemi változást az egyre gyatrább nyelvtudási adatokban, a gyermeknépesség fogyásában, netán 10-20 év múlva elmondhatjuk, ennek a tanévnek köszönhetően indultunk meg a régió gazdasági csúcsai felé, mert itt, ez a tanévnyitó volt az, ami felszabadította a lelkekben szunnyadó, 8 szörnyűséges évig elfojtott magyar kreativitást és tehetséget.
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok.
U.i.: Az idősebbek még élénken emlékezhetnek a hasonló megnyilvánulásokra, csak 1989 előttről, mi fiatalok pedig a történelem ciklikussága révén átélhatjük azt, amiről a mocskos komcsik 8 évig hazudtak. Egy igazi jobboldali politikus, vezéregyéniség, aki se maga, se a pártkatonái révén nem tud másból meríteni, csak az őt szocializáló Kádár-korszakból. Úgy tűnik, a szakállával elveszett a rendszerváltó hév is, maradt a demagóg középkorúság és a nápösszekovácsoló tematika. Elvégre az IMF és az EU hisztis kivonulása óta a nemzetközi helyzet fokozódik...