Lassan, de sajnos biztosan be fog indulni az őszi önkormányzati választás kampánya. Élesítik a politikai taposóaknákat, a személyes lejáratás sem fog a padláson kuksolva várni a következő nagy dobásra. Mindenekelőtt a kevésbé ismert, nem mainstream politikusok arculatépítése a soros.

 Az LMP sok szempontból is szimpatikus párt (volt), hiszen a semmiből egy év alatt országgyűlési párttá építették magukat, nem kis sikert elérve ezzel.

 Az egyik legjobb megoldás a kisgyermekekkel, babákkal elkapott fotópillanatok. Az egyik megyeszékhely polgármesteri pozíciójáért induló Vágó Gábor is hasonló módszerhez folyamodott. Illetve nem is ő, hanem a kampánygépezet. 

 Igaz, ugyan, hogy ők sokszor hangoztatták, külön utakon járnak, mint elődeik, illetve azok, akik versenytársaik, de az érzés kettős. Egyrészt jó a fotó, nem fixen beállított, nem kamerába mosolygós, hanem emberi és természetes, másrészt rossz, hogy ilyen fogások kellenek még a politikai kampányokba. Félre ne értsen senki, ez nem magyar sajátosság, a látványelemek bedobása világszerte megszokott, mikor a jelölt emberi mivoltát igyekeznek kihangsúlyozni.

 Már tavasszal is vitézkedtek az internetes kampányolásban, az önkéntesek szervezésében, egyáltalán, a netes kisközösség kiépítésében. Bárki, aki megnézi mind a kiadványaikat, mind megszólalóikat, reprezentánsaikról nem beszélve, az meggyőződhet arról, nem megtollasodott, elkényelmesedett középkorúakról van szó, akik csak politizálni tudnak, csak ehhez értenek. Valahogy úgy látom őket, mint ahogy a szerencsésebbek láthatták a '90-es évek elején a Fideszt. Annyi a különbség, hogy a rendszerváltó hév és társadalmi háttér hiányát lelkes és ötletes munkával, megmozgató és majdhogynem pártsemleges témáikkal üde színfoltok voltak eddig is.

 Remélem, ez lesz a legtöbb közös az ő kampányukban a többiekéhez képest.