Nem győzöm hangoztatni, nem jó nekem emberek közé menni, csak csalódom embertársaimban.
A vasútállomás melletti Penny Marketben állok sorba, előttem egy talpig terepmintás testesebb és szagosabb középkorú úr. Fején terepmintás sapka, csak hogy teljes legyen az összkép. Amit nem igazán szoktam tenni, most megtettem: belenéztem a bevásárlókocsijába. Akinek még nem igazán jött volna le ennyiből, egy alkoholista bácsiról van szó. A kocsi tartalma mennyiség szerinti felmenő sorrendben: 1 tízes karton tojás (ez jó, ez egészséges), 10-10 doboz sör és pacalpörkölt-konzerv!!!! Ezt a kombinációt nem tudtam igazán hova tenni, mert a sört értem én, de a tojás és a konzerv együtt erős számomra. Pedig én voltam olyan bohó kora huszonéves, amikor hétvégi ital(tábor)ozás alkalmával a löncshúst nyomtam szét és sütöttem össze babkonzervvel, a sósság csúcsa volt, elismerem. Kevés ételt dobtam ki életem folyamán, de ez fél tányér után sok volt. Ez azonban eseti alkalom volt kicsiny életemben, az úr begyakorolt mozdulatai, ami az elpakolásra vonatkozik, nem arról árulkodtak, hogy ez alkalmi bevásárlás lenne.
Úgy érzem, valaki még mindig a koleszos éveit éli, még ha túlkorosan is.
