Kicsiny hazánk, de a világ legnépszerűbb gyorsétterem-hálózata az arany boltív alá menekülő McDonalds. Lehet szidni az ételminőség miatt, lehet szidni az elhízás miatt, egy tény, diákmunkára tökéletes. Azonban nem minden esetben.

 Reggeli futásom alkalmával óhatatlanul is elhaladok egy McDrive mellett, ami a főút városi szakaszának nyomvonalán fekszik. Eddig semmi gond. Mikor már hazafelé tartok a sportpályáról, látom, szorgos fiatal 7 előtt pár perccel már kék zsákocskával a kezében flangál, hogy az eldobott csomagolóanyagokat összeszedje, mielőtt a cég rossz hírét keltik a kis papír és műanyag darabok, netán meg is büntessék a világmárkát.

 Kérem szépen, mikor nő már fel az a teljes generáció itthon, amelyik

a., nem szemetel, mert tiszteli és óvja környezetét

b., felelősségre vonható, ha szemetelésen érik, nem pedig mocskos köcsögölésnek tartja azt

c., tisztában van azzal, hogy a szemét nem a cég arculatát rontja, hanem azok szégyene, akik drágaságos fizető keresletet nyújtó kezeikkel telehajigálják a környéket szeméttel.

Leginkább azt rossz látni, hogy már a sunyiság is kihalóban. Nem a bokorban, doboz mögött, kerítés mögé rakják le szemetüket, nem. A lépcsőn, a parkolóban, az úton, ahol csak kedvük szottyan. Persze, lehet védekezni, hogy nincs szemetes a közelben, de könyörgöm, se fertőzés, se amputáció nem fenyegeti azokat, akik pár száz méterrel arrébb kidobják a hulladékot, pláne, ha kocsival vannak.