Saját kicsiny életemben eljutottam oda, ha már sportos a köztársasági elnökünk van, aki értünk van, akkor érte leszek én is, reggeli futással felvéve a sportnemzeti melegítőmet. Még mielőtt harcos kirohanások érnék szerény személyem, meg kell jegyeznem, olyan vagyok, mint az átlagos magyar választó (és politikus), voltam én már minden. Tinédzserként jobboldali, húszas éveim elején baloldali, most viszont úgy vagyok, mint drága baloldali pártjaink: magam sem tudom, merre tovább.
Azon okból kaptam első napomon csak jobboldalról agyfaszt, mert a kormányoldal mindig aktívabb, valamint az MSZP és az SZDSZ jórészt láthatatlan működik, igaz, ezt már kormányon is nagyszerűen megmutatták, de akkor még forradalmi balszívem azzal nyugtatgatott, ők még mindig jobbak, mind az ellenoldal. Csalódtam, mind a két oldalban. Harcos Aktív pártatlanságba kezdenék így egymagamban, ha balról érkezik az agyfasz, megnyugtaték mindenkit, azon braindick is publikáltaték vala.
Várjuk a hétindító siralomhétfőnket, áldassék a munka...
