Élesedik a kampány, a kicsik már rég az utcákat róják, hogy megnyerjék a szimpátiánkat. Nincs ezzel olyan nagyon nagy baj, de persze idegesítő az, amikor lépten-nyomon aktivistába botlunk. Azért vannak üdítő jelenségek, még ha elgondolkodtatnak is.

 Van nekünk egy Schmuck Andorunk, aki "megkerülhetetlen" jelenség a belpolitikai életben. A politikai paletta nagy vándorlója, aki most az MSZDP és a TIT (ez utóbbi honlap kezdőlapját rögtön léptessük el, mert Korda György énekhangja automatikusan indul, kikapcsolhatatlanul) jelöltjeként szeretné elhódítani a főpolgármesteri pozíciót, amely kampány során hol jobb, hol rosszabb eszközökhöz nyúl.

 A mai budapesti lakoságot olyan haknikkal megnyerni, mint a közös beszélgetés Aradszky Lászlóval (az még képes beszélni?), a Balázs Klári-Korda györgy házaspárral (szerintük majd "megadja" a nyugdíjemelést, még ha nem is az ő hatásköre), valamint Harangozó Terivel (ez utóbbira már nem találtam poént, elnézést). Ilyen magasröptű beszélgetések a főváros jövőjéről, én meg vidéken sínylődöm...

 A jelképes ajándékok, amikkel Schmuck a fiatalabbakat is aktivizálni akarja: dugóban osztogatott autóillatosító (megoldja a dugót, tényleg), augusztus 20-án Budapestlevest főznek (a Duna vizéből, könyörgöm, az az igazi) fakanál-osztogatással (rossz angolos kiejtéssel jobban tetszik), a csúcs azonban az óvszer.

 Arról nincs szó, hogy dedikált lenne, csak Schmuckos a koton, de a szándék dícséretes. Aki a jövőt tervezi, az Schmuckos kotont használjon, árukapcsolás révén legalább tisztában lesz vele, k/mitől óvja meg magát és a társadalmat. Hiszen a koton csomagolásán látható felirat a képen olvasható, én csak annyit fűznék hozzá, hogy:

 "De jobb, ha nem kell a következményeit viselnünk."